Júdea különleges helyet foglalt el az ókori Izraelben, mivel az Örökkévaló "Júda törzsét választotta, a Sion hegyét, melyet szeret". Egyedül ez a törzs és ez a terület kapott ígéretet arra, hogy a fogság és szétszóratás ellenére is "örökké megmarad, nemzedékről nemzedékre". A Jeruzsálemben felépült Szentély egy olyan teokratikus államszervezet központját képezte, melynek jogrendszere – elviekben – teljes egészében az ószövetségi kinyilatkoztatásra épült. Jákob áldása nemcsak Júda kitüntetett szerepét jelezte előre a többi pátriárka között, hanem egyben messiási prófécia is volt: "Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljön Siló, és a népek neki engednek." Az Újszövetség megerősíti, hogy ez a kijelentés Jézus Krisztusban teljesedett be, "mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott".
